|
VÁG BERNADETT BLOGJA
Blog | Vág Bernadett Blogja | Én, Vág Bernadett, aki vagyok, jelen pillanatban blogot próbálok írni, nem ám akármilyet, hanem olyat, ami gondolatot ébreszt. Tépelődöm, mert nem egyszerű dolog gondolatot ébreszteni, olyat csak a nagyok tudnak.
Szóval írom a blogot, a blog az internetes okosok szerint internetes napló, egy szép, új műfaj.
A blogíráshoz (nekem) nem kell más, mint 1 db laptop, 1 db kávé kihűlve, cukor nélkül, 1 doboz lájtos cigi, 1 db öngyújtó, 1 db hamutartó, 1 db égő gyertya, és minimum 1 db gondolat.
A gyertya azért kell, mert elkergeti a rossz szellemeket, és idevonzza a jó szellemeket, és hangulatos, és arról is rá tudok gyújtani, ha bekrepál az öngyújtó. A gondolat meg azért kell, hátha.
(Kérem a kedves olvasót, hogy ha a kávé, cigi, laptop, gondolat illetve a gyertya, avagy szellemek témakörben gondolatot ébresztettem volna, ossza meg velem.)
Aztán, ha tágabban veszem, nemcsak blogot írok éppen, hanem ezzel egy időben plüsst mosok. Jut eszembe, kedves anyuka-társak, a plüssöket ötévente ildomos összegyűjteni az ágy alól, a konyhapultról, a könyvespolcról, a mélyhűtőből (plüssjegesmacik), az iskolatáskából, a bugyis fiókból, és alaposan betenni őket a mosógépbe.
(Kérem a kedves olvasót, ha netán a plüssmosás vagy a mélyhűtő témakörében gondolatot ébresztettem, ossza meg velem.)
És miközben blogot írok, és próbálok ellazulni, nem megy mégse, mert folyton csak feszélyezve érzem magam, mert nem elég, hogy zúg a mosógép, valaki figyel. Aki figyel, az egy kábé másfél kilós karaj a frigóból, hogy mikor főzöm már meg ebédre, mert mégiscsak vasárnap van, 11 óra 28 perc, és ha villámgyorsan nem kezdek ebédet főzni, éhen hal a család, és rossz anya és feleség leszek, és ez a bűntudat rág engemet, ez a szörnyű, gyomorszorító és gyomorkorgató bűntudat.
(Kérem a kedves olvasót, ha család, gyomor, vasárnapi ebéd és/vagy bűntudat témakörben gondolatot ébresztettem, ossza meg velem.)
Egyébként fogalmam sincs, hogy kell a karajt megcsinálni, mert a családi megrendelés szerint egyben kell megsütnöm, közepén egy pajzánul kifityegő parasztkolbásszal, és egyelőre elképzelni sem tudom, miként nem fog taplóvá száradni a tepsiben a hús, ha előzőleg nem fedem be füstölt szalonnával. Füstölt szalonna márpedig nincs itthon, és ez újabb bűntudatot gerjeszt szerelmes szívemben, merthogy a Jangom a füstölt szalonnát kultiválja igazán, még a karajnál is jobban, bár ő is enyhe bűntudattal, mert hogy hizlal.
(Kérem a kedves olvasót, ha a szerelmes szív, a Jang, a pajzánul fityegő kolbász, avagy a tepsi gondolatot ébresztett önben, haladéktalanul ossza meg velem.)
Blogolhatnék arról is, milyen érzés blogolni, vagy egyáltalán írni, de attól tartok, elfogult vagyok, mert az írás nekem szentség, vajúdás, kín és gyönyörűség, és ha ennyi ember előtt ily módon felmagasztalnám, még az a vád érne, hogy játszom az eszem, miközben mások tök simán írnak tucatszám sikerkönyveket ex-szeretőkről, börtönévekről, kedvenc kutyákról vagy akármiről, (nemhogy blogot).
(Kérem a kedves olvasót, ha az ex-szerető, a kedvenc kutya, illetve az akármi gondolatot ébresztett önben, haladéktalanul ossza meg velem.)
Írni egyébként nem egyszerű, még blogot se, mert ahogy az ember hátradől szemét lehunyva, és várja a gondolatot, és lőn, és feldobja, becsomagolja, szavasítja, és már emeli is a kezét, hogy a gépbe beverje, gyorsan, gyorsan, hogy el ne szálljon, megcsörren a telefon, és az ember édesapja vagy édesanyja szól bele édesen csacsogva, hogy semmi, semmi, csak úgy, meg mizujs. Amint az elébb is.
(Kérem a kedves olvasót, hogy ha az édesapa, édesanya, a semmi, a csacsogva vagy a mizujs témakörben gondolatai ébredtek, ne fojtsa magába.)
Azonkívül kérem a kedves olvasót, hogy semmilyen más gondolatot se fojtson magába, mert én, sok blogíróval ellentétben valóban, tényleg szeretnék blogolni, vagyis eszmét cserélni, beszélgetni, csevegni, és eme szent helyen megígérem, hogy nagyon gyakran fellátogatok majd erre az oldalra, hogy gondolataikat megismerjem, azok nyomán született gondolataimat önökkel megosszam, vagyis hogy egy kicsit együtt legyünk.
Szeretettel:
Vág Bernadett
| 2009-02-19 | szabó Irén |
Kedves Bernadett!
Örömmel és mosolyogva olvastam írásait, de...él ez a honlap vagy csak én vagyok béna, hogy nem kapok csak régi bejegyzéseket? Bárhogy is van, - jó volt, hogy ide tévedtem.Erdélyből írok,főállásban 3 gyereket tanítok vallásra, erkölcsre, tudományokra (több-kevesebb sikerrel), mellékállásban egy regény befejezésén vagyok teljesen elveszve. A konyak és margarétája az a fajta regény, amitől nem lett ebéd. Mert csak éppen ezt az oldalt...mindjárt, rögtön... és aztán beérték hideggel.Nagyon jó olvasni minden sorát, - na ezért is további sikereket és a legjobbakat.Üdvözlettel:S.I :) |
| |
| 2008-02-20 | Vág Bernadett |
Kedves Barek!
Köszönöm a véleményét. A Konyak történetét egy nagyon kedves rokon néni ihlette, aki valóban szerette a konyakot, és igaz kis úrinő volt, amilyen Kosárka is. Eddig a valóság. Ezután pedig, ahogy az lenni szokott, Kosárka mintha lóra pattant volna, és vitte, vitte az a ló olyan messzire, hogy magam is elcsodálkoztam. Sajnálom, ha kiábrándítottam, és jobban örült volna egy igaz történetnek. Igaz viszont minden érzés, szívből jövő minden csepp jóság és minden kegyetlenség: hazudtam volna, ha bármelyikből lecsippentek egy kicsit. Ha ami „történt”, megtörtént volna, épp így történt volna, ebben biztos vagyok. A Kibeszélem az uram című könyvet pedig azért találta magazinosnak, mert az is. Egy női magazinba íródott hónapokon át, míg egy kiadó meg nem szerette.
Minden jót kívánok, és még egyszer köszönöm, hogy megszólított.
Vág Bernadett |
| |
| 2008-01-11 | Barek |
Kedves Bernadett!
Nemrég olvastam a Konyak és margarétát, nagyon tetszett. Előzőleg olvastam a Kibeszélem a férjemet is, de az, őszintén szólva, nem tetszett. Az olyan volt, mintha Vág Bernadett, női magazinokba író újságíró írta volna. A Konyak... viszont olyan volt, mintha csak lejegyezte volna Márta történetét. Érdekelne, hogy honnan jött a Konyak története. Még valami: egy régebbi hozzászóló azt mondta, hogy nem örült volna, ha rosszul végződik a történet. Én az utolsó sorokig elhittem, hogy le merné írni akár a rosszabbik végződését is a történetnek. Merthogy, ha még nem említettem volna, a Konyak... olvasása közben lelkes rajongója lettem. És ez még akkor is igaz, ha tényleg csak lejegyzett, készen kapott történet volt. Mert ahhoz is nagyon jó írónak kell lenni, hogy tudja az ember lánya, hogy mi az az anyag, amin nem szabad változtatni.
(Hmmm, nagyon kicsi ez a téglalap, talán nem is lett volna szabad ilyen sokat írni bele? :-)
Üdvözlettel: Barek |
| |
| 2007-07-18 | Mészáros |
| Na, |
| |
| 2007-07-18 | Mészáros |
| Kedves |
| |
| 2007-01-20 | sanawad www.sanawad.fw.hu |
| Nemrég tévedtem erre a honlapra, de már fél órája olvasgatom... Bevallom, én sem ismertem a könyvet. De a részletet és a blogbejegyzéseket végigolvastam (jókat nevettem a blog és a megszenvedett 1 gondolat nehézségein, e tekintetben - szigorúan pártállásmentesen - mintaként megtekintésre javaslom Gyurcsány Feri (Sith nagyúr) blogját, persze csak a kiszenvedett 1 gondolat okán.) Félretéve a viccet, nagyon érdekesnek és fantáziadúsnak találtam a végigolvasott részletet, betekintést enged egy olyan világba, amely tőlem - férfiként - úgy érzem, elég távol áll. Ha meglátom valamelyik könyvesbolt polcán, feltétlenül megveszem majd. |
| |
| 2007-01-11 | judit |
Kedves Bernadett!
Csatlakozom Mimihez és Ilonához: nagyon tetszett a könyv, én is egyszuszra olvastam el tegnap, tényleg letehetetlen, nagy élmény volt, szuper keveréke a nevetős-sírós részeknek.
Remélem, készül a következő!
További sikereket kívánok szeretettel:) |
| |
| 2007-01-05 | mimi |
Kedves Bernadett!
Nagyon szeretem a humorod. Nagyon szeretem, ahogy egyszerre írsz a legprofánabb és a legszentebb dolgokról. Ahogy belebújsz bárkinek a bőrébe, megérted és szereted mindegyik bárkit.
Olvastam a könyved, egy szuszra. Szerintem letehetetlen. De nem szerettelek volna, ha a vége másképp alakul. De hát nem alakult másképp.
Várom a következőt! |
| |
| 2007-01-05 | Vág Bernadett |
Kedves Ilona!
Köszönöm, köszönöm. Ha ilyen lelkesítő leveleket kapok, biztosan nekilátok egy újabb történetnek.
Kedves Laci!
Én se hallottam még soha rólad. Ha majd úgy döntesz,hogy megveszed a könyvet, kívánom, legyen türelmed végigolvasni. |
| |
| 2007-01-04 | reményy ilona |
| kedves Bernadett! Olvastam a könyvét.Ilyen nagy élményt a közelmúltban nem jelentett nekem regény. Az egyik percben nevettem, a másikban a sírás fojtogatott. Mondhatom katartikus élmény volt. Mikor jön a következő könyve? szeretettel és várakozással reményy ilona |
| |
| 2007-01-04 | Laci |
| Szia Bernadett! Még soha nem hallottam rólad. A blog tetszett, legalábbis a fele, mert a másik felét nem volt türelmem már elolvasni. A könyved nincs még meg, de lehet, hogy megveszem. Még nem döntöttem el. Amúgy: BUÉK! |
| |
| 2006-12-19 | Vág Bernadett |
Fantasztikus érzés, hogy máris öt hozzászólást találtam friss, meleg blogomon! Köszönöm mindenkinek, még annak is, aki nem is hozzám szólt, csak hozzá...
Kedves Gábor, nekem az jutott eszembe, hogy a családhoz való ragaszkodás nem kortól függ, inkább valami veleszületett képesség vagy képtelenség lehet. Van, akinél egyszerre jelentkezik mindkettő, ezt nevezik tudat- és szívhasadásnak. Elmagyarázom: egész gyerekkoromban családtól családig rohantunk (mert népesek voltunk), mégis minden család meg volt sértődve. Az egyik, amiért nem ő volt az első, és máshol már vacsoráztunk, a másik meg, mert őutána megyünk még máshoz is, és ott fogunk vacsorázni. Irtóztam ettől a családjárós szentestézéstől, és megfogadtam, ha felnőtt leszek és gyerekem lesz, én bizony otthon maradok, kitárom az ajtót, és aki jön, jön, aki nem, nem.
Most így vagyunk. A családom egyik fele velem van, a másik nem. Olyan ez, mintha kifelejtették volna a bejgliből a mákot, vagy nem is, mintha tévedésből a rántott pontyra szórták volna.
(Persze, ha a család másik fele lenne velem, a mákosponty akkor is csak mákosponty volna.)
Boldog karácsonyt mindannyiuknak. |
| |
| 2006-12-18 | Kata |
Nekem már 17 évesen azért leesett, hogy mit jelent a család.
Na persze, nem biztos, hogy ez olyan nagy dolog, de gondoltam megosztom veletek.
:)
Udvozlettel.
|
| |
| 2006-12-18 | Peter |
| Sziasztok,
Édesapa, édesanya témakörben nekem az jut az eszembe, hogy vajon ma a fiatalok (gyerekek?, ez vajon PC kifejezés?) mikor ébrednek rá valójában, hogy mit jelent a család, szülők, szeretet?
Nekem személy szerint is eltartott 20-22 éves koromig és nyilván megvannak a szokásos, pszichológusok által ismert időszakok, de akkor is.
Vajon ezek az időszakok a fiatalok növekedésében megváltoztak az elmúlt időszakban? Vagy az is lehet, hogy ez nem is érdekli ma már a pszichológusokat...
|
| |
| 2006-12-18 | Szabó Gábor |
| Sziasztok,
Szerintem a blogolás azért sokkal inkább magányos műfaj, ebben inkább a szerző elmondja a gondolatait, amihez persze mi, olvasók hozzászólhatunk, de olyan nagyon-nagyon interaktívan nem tudunk hatni egymásra.
Ez nem fórum vagy chat szoba. :)))
Gabor
|
| |
| 2006-12-16 | B.K.V. |
| Kedves Berni!
Nagyon örülünk, hogy itt a blogon is olvashatjuk gondolataidat. Szinte minden szóról eszünkbe jutott valami. Egyikünknek főleg a cigiről és a kávéról, másikunknak pedig az édesanyáról és az utazásról (bár ez utóbbi nem szerepelt a felsorolásban). SZóval, miről beszélgessünk?
Még egy kérdés: megvettük a könyved. Valamikor dedikálod nekünk?
Üdvözlettel |
| |
| 2006-12-14 | Kiss István |
| Kedves Bernadett,
nagy örömmel és élvezettel olvastam blogját, kezdődő blogját.
remélem, hogy sok ilyen lesz még, én mindenképpen bíztatnám e tekintetben!!
Üdv
|
| |
|