 |
Deutsch-Völkische
Bank und Handelsgesellschaft,
München
Max Eisenstein úrnak
Schulse–Eisenstein Galéria
San Francisco
Kalifornia, USA
1933. július 9.
Kedves Max!
Amint látod, bankom levélpapírján írok neked. Azért van erre szükség, mert kérnék tőled valamit, és szeretném elkerülni az újonnan bevezetett, rendkívül szigorú cenzúrát.
Abba kell hagynunk levelezésünket. Nem levelezhetek zsidó emberrel, akkor sem tehetném, ha nem volnék hivatalos állásban. Ha valami fontosat akarsz közölni velem, a bankba kell írnod, többé ne írj az otthoni címemre.
Meg kell mondanom, hogy azok a szigorú intézkedések, amelyek téged annyira aggasztanak, kezdetben nekem sem tetszettek, mostanában azonban már belátom, bármilyen fájdalmas, szükség van rájuk. A zsidó faj eleven seb azoknak a nemzeteknek a testén, amelyek befogadták. Én magam soha egyetlen zsidót sem gyűlöltem – téged mindig legjobb barátomnak tartottalak, azt azonban tudnod kell, s ezt becsületesen kimondom, nem a fajodért, hanem annak ellenére kedveltelek.
A zsidó az örök bűnbak. Valami alapja csak van ennek, de nem az az ősi balhit, amelyik „Krisztus-gyilkos”-nak kiáltotta ki, és amiért annyira bizalmatlanok iránta. A zsidók jelenlegi kellemetlenségei mellékesek. Most fontos dolgok vannak készülőben.
Bárcsak meg tudnám neked mutatni, bár a saját szemeddel láthatnád, amint szeretett Vezérünk irányításával Németország újjászületik! Egy ilyen nagy nép nem maradhat örökre a világ igájában. Vereségünk után tizennégy évig lehorgasztott fejjel jártunk. A szégyen keserű kenyerét ettük, a szegénység híg levesét ittuk. Most már szabad emberek vagyunk. Képességeink tudatában emelt fővel állunk a többi nép előtt. Megtisztítjuk vérünket minden tisztátalan elemétől. Dalolva, erőtől duzzadó izmokkal menetelünk völgyeinkben, s mialatt csak úgy égünk a tett vágytól, hegyeink a német faj ősi isteneinek, Wotannak és Thornak hangjától zengenek.
De hagyjuk… Ahogy ezt leírom, elragadnak ezek a látomások, be kell látnom, hogy te soha nem fogod megérteni, milyen nagy szüksége van minderre Németországnak. Te csak annyit látsz, hogy bajban van a néped. Nem vagy hajlandó elfogadni, hogy néhány ember szenvedése árán milliók menekülhetnek meg. Te mindig csak a népedet sirató zsidó leszel. Ez érthető. Ilyen a szemita természet. Siránkoztok, de ahhoz nem vagytok elég bátrak, hogy visszaüssetek. Ezért vannak a pogromok.
Sajnálom, Max, tudom, fájni fog neked, de tudomásul kell venned az igazságot. Vannak mozgalmak, amelyek túlnőnek a kezdeményezőkön. Ami engem illet, szívvel-lélekkel csatlakozom hozzá. Heinrich egyik vezetője annak az ifjúsági szervezetnek, amelynek parancsnoka von Freische báró. Nagyon örülök neki, hogy a báró gyakran meglátogatja Heinrichet és Elsát, akit felettébb csodál. Én nyakig ülök a munkában. Elsa nem sokat törődik a politikával, de szeretett Vezérünkért ő is odavan. Az utóbbi hónapokban Elsa nagyon fáradékony. Talán túl gyorsan érkeztek egymás után a kisbabák. Jó lenne, ha már megszületne az új baba.
Sajnálom, hogy levelezésünket ilyen módon kell abbahagyni, Max. Egy szép napon talán újra szót tudunk érteni egymással.
Szívélyes üdvözlettel
Martin Schulse |
|
