Az ember, bizony játszik. Labdát kerget vagy a társait, kártyázik, rejtvényeken töri a fejét, fehér és fekete bábukat tologat kedvére — megfelelő szabályok szerint, vagy megpróbálja kitalálni, mire gondol az ellenfele. Múlatja az időt. A szerző több tucat játékot elevenít fel könyvében: a fallabdától a kuglin át a lábtengóig sok mindenről szó esik. Ám a játékok csak ürügyül szolgálnak egy jellegzetes hangú nemzedéki novellafüzérhez. A játékok nyomán egy generáció sorsa rajzolódik ki, egy generációé, amelyet sok mindentől megfosztott ugyan a történelem, de kárpótlásul megkapta a játék lehetőségét. És élt vele.
)
