„AZZAL A HILDÁVÁL” FRITZ egy Paradise Now nevű lokálban ismerkedett meg, tulajdonképpen teljesen véletlenül. Amúgy sosem járt ilyen helyekre, hosszú évek óta három-négy kocsma és kávéház, néhány szolid polgári étterem, az üzemi étkezde és a squashteremhez tartozó presszó által megvont körben mozgott. Egyik éjjel Karin, amikor megint hisztériás rohamot kapott, annyira még észnél volt, hogy valamilyen sorrendben végigtelefonálja ezeket a vendéglátóhelyeket. Így nem sokkal éjfél után meg is találta a Blaubichlerben vagy a Jakobinerwirtben. Fritz kiszámítható volt, nemigen tért le a kitaposott ösvényről. Ezért aztán az évek során csak kolléganőivel vagy – ritkábban – fallabda-partnereinek feleségeivel volt viszonya, s utóbb azzal vigasztalta magát, hogy egy olyan nő, mint „az a Hilda”, egyáltalán nem illett volna bele az életébe. Pedig Hilda tényleg jól nézett ki, igaz, sötét haja volt. Sötét hajú nőkkel Fritznek nem volt sok tapasztalata, eddig valahogy mindig szőkékkel akadt dolga. Hogy ez az ízlése miatt alakult volna így, azt nem tudta eldönteni. Karin szőke volt, mint a svéd lányok, és természetesen két közös gyermekük is szöszke volt, ami nem csoda, lévén ő maga is nagyon világos típus. De még Judithnak, Karin elsőszülött, a házasságba magával hozott lányának is olyan volt az üstöke, mint egy búzamező, úgyhogy öten együtt úgy néztek ki, mint egy igazi, boldog család. Ennyi szőkeség ritka errefelé, biztos bekavartak a szlávok, szokott viccelődni Karin, és ilyenkor nagyon vagánynak érezte magát. Fritznek csak sok évvel később tűnt fel, amikor már rég elköltözött, hogy Karin barátnői is egytől egyig szőkék voltak, ha nem természetes, akkor festett szőkék. És még ekkor sem tulajdonított ennek semmi jelentőséget. Fritz mindenesetre az elején kicsit furcsának érezte, hogy megszólít egy nőt, aki ott ül fűzöld koktélja mellett, egy szelet őszibarackkal a pohár szélén. Az ő köreiben sört és jóféle bort szoktak inni, a nők meg inkább pezsgőztek. De ez az egész este valahogy eltért a megszokottól, mert kollégája, Wolfgang, aki az esti műszak után az étkezdében egyszer csak rázúdította az egész életét, tönkrement házasságát, fogyatékos gyermekét, erősködött, hogy szokása ellenére tartson vele ebbe a Paradise Now-ba. Fritz pedig nem tudott nemet mondani. Az érzelmekkel, vagyis a természeti erőkkel szemben védtelen volt. És nem volt hozzászokva, hogy bárki magánéletéről társalogjon, noha a szerkesztőségben már mindenféle mendemondák keringtek Wolfgangról. A harmadik korsónál, amikor Wolfgang kivörösödött szemmel meredt Fritzre, és azt magyarázta, hogy állandóan gyilkosságon és öngyilkosságon jár az esze, csak hát egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy megölje-e a feleségét, vagy esetleg nagyobb büntetés lenne neki, ha életben hagyná, Fritz feszengve arra gondolt: intrikus természetű főnöknője, a Pavlovic, sosem kerülhetne ilyen helyzetbe. Őt, Fritzet bezzeg mindenki nyíltszívű fickónak tartja. Ezért előszeretettel öntik nyakon olyan magánügyekkel, amelyek másokról leperegnének, mint az olaj, ő viszont csak kínosan érezte magát. Kiverte a verejték, és jó néhány gyötrelmes percig eltartott, amíg megértette, hogy Wolfgang egyáltalán nem vár tőle tanácsot. Ezért aztán elkísérte Wolfgangot a Paradise Now-ba, megkönnyebbülve, rossz lelkiismeretétől vezérelve, és a mindenhatóság csendben ébredező érzésével, amely oly tökéletesen öltötte magára a felelősségtudat álcáját.

        vissza