 |
Részlet a Kasparek című elbeszélésből
Kasparek a szemétből élt, és bár tudta, hogy ez nem túlzottan előkelő foglalatosság, nem szégyenkezett, mivel Kasparek a környéken megbecsült embernek számított, és fontosságának
maga is tudatában volt. Kívülállók nem tudják (nem is tudhatják), hogy a szeméttel való munkának is megvan a maga csínja-bínja, megvannak a fogásai és fortélyai, nem úgy van az, hogy a szemét az szemét (mint a laikusok hiszik), egyáltalán nem mindegy, hogy miféle szemét, és miképp kell bánni vele. Szemét igen sokféle van, mindenekelőtt van nyári és téli szemét. A nyári szemét könnyebb, viszont büdösebb, mert tele van rothadó anyaggal, burgonya hajával, dinnyehéjjal, borsóhüvellyel, ütődött gyümölccsel, lottyadt paradicsommal, a téli szemét nehezebb, mert alapanyaga a fűtésből származó hamu és salak, ettől porosabb, viszont szaga nincs, illetve olyan csekély, hogy azt Kasparek edzett orra már meg se érzi. A szemét állaga továbbá háztartásonként változik, és ebből a háztartásban együtt lakók életére vonatkozóan sok minden kikövetkeztethető. Kasparek nemcsak azt tudta, mit főznek a háziasszonyok, de azt is, ki hogy főz. A doktorné például nem tud főzni, mert a szemétben túlteng a vajpapír, felvágott héja, konzervdoboz; rossz bevásároló, mert nem tudja kiszámítani, mit fogyaszt a család, ezért sok rohadt gyümölcs kerül a szemétbe, míg Halasiéknál, noha a fiatalasszony dolgozik, a hagyma héjától, a zöldségmaradványokon keresztül a gondosan eltávolított nyers mócsingig, különféle csontokig, főzelékfélék selejtjéig minden megtalálható, méghozzá nagy változatossággal. Kasparek mindig tudja, mikor ettek spenótot, babot, káposztát, csirkét vagy bordát; ki főz hagymásan-paprikásan, ki nem, ki szereti a fokhagymát, hol esznek sok borsót, ki eszik salátát, ki szereti a barackot.
A szemét mást is elárul. Tauberék például gyakran fogadnak vendéget, ilyenkor külföldi italokat isznak, aminek a közért nem veszi vissza az üvegét. Tauberné nem tudja, hogy ép üveget nem szabad bedobni a kukába, ezeket az üvegeket tehát Kasparek töri össze a kis kalapáccsal, amit külön erre a célra hord magánál. Vargha-Kiss Károlyné naponta takarít, de Szelepcsényiéknél csak kéthetenként takarítanak, olyankor annyi a por a szemétben, hogy csak úgy füstöl, mikor Kasparek kiborítja. Azt is tudta Kasparek, hogy Gombó Ernő mikor jön részegen haza, mert olyankor a Gombóék szemete üveg és porceláncserepekkel van teli – egyszer összetörték még a fürdőszobai tükröt is.
Kasparek ilyenformán együtt élt annak a hat háznak a lakóival, ahol a házfelügyelő megbízásából ő kezelte a szemetet; belelátott nemcsak a tányérjukba, de olykor a hálószobájukba is, sokkal többet tudott róluk, mint azok őróla, mert a lakók Kasparekről nem tudtak jóformán semmit se. Kasparek munkája tehát bizalmi tevékenység volt, s ő ezt komolyan is vette, értesüléseit gondosan elrakta magában, sosem adta tovább, igaz, soha nem is kérdezték ilyesmi felől. Mert noha Kasparek a szemétből sok mindent kiolvasott, személyes kapcsolata a lakókkal megszűnt a küszöbnél, ahová kirakták a szemetet.
Kasparek tevékenységét a tizenkilenc B-ben kezdte el öt évvel ezelőtt, majd hamarosan elszegődött a tizenkilenc A-ba is. A házmesterek ajánlották egymásnak mint megbízható munkaerőt, így vállalta el a tizenhetet, később a huszonkettőt, a negyvenhármat és a keresztutcából a hatot. A szemetelésen kívül lépcsőházfölmosást is vállalt, és a lakóknál elvégzett apróbb megbízatásokat. Zoltainénak a huszonkettőből például lakberendezési mániája volt, de mivel lakásátrendezési dühe a férje idegeire ment, olyankor csinálta, ha az ura dolgozott. Egyedül azonban nem boldogult a nehéz bútorokkal, s ilyenkor Kaspareket alkalmazta bútortologatásra, csekély ellenszolgáltatás fejében. Ezt a tevékenységet szerette Kasparek, mert ilyenkor Zoltainé szünet nélkül beszélt, elmagyarázta az új rend előnyeit, és elvárta, hogy Kasparek tisztelettel helyeseljen – ha már az ura nem értékelte az ízlését. Ettől az egy helytől eltekintve Kasparek nemigen tudott a lakókkal beszélgetést kezdeni, és ez a társalgás is elég egyoldalú volt, mert csak Zoltainé beszélt, és ő is csak szigorúan körülhatárolt témáról: saját kitűnő ízléséről. |
|
