|
Egy kötetben összegyűjtve, új fordításban olvashatók a felbecsülhetetlenül értékű irodalmi dokumentumok: Bernhard önéletrajzi írásai, az Egy gyerek, Az ok, A pince, A lélegzet és A hideg, a bernhardi életmű talán legérettebb, leggazdagabb munkái.
Az íróban és ebben az írásban is, mint mindenkiben és minden írásban, fellelhetők hiányosságok, sőt hibák is, ferdítés vagy hamisítás azonban soha, mert az írónak semmi oka nincs arra, hogy akár csak egyetlen ferdítést vagy hamisítást megengedjen magának. Emlékezetében és értelmében bízva, erre az együttvéve, úgy hiszem, szilárd alapra támaszkodva vállalkozik erre a kísérletre is, egy olyan tárgy megközelítésére, amely valóban rendkívül nehéz. Ám semmi okát nem látja, hogy pusztán a hiányosságok és a hibák miatt felhagyjon ezzel a kísérlettel. Ezek a hiányosságok és hibák éppúgy hozzátartoznak ehhez az íráshoz mint kísérlethez és közelítéshez, ahogy a benne lejegyzettek. Semmi nem lehet tökéletes, legkevésbé a leírtak, az olyan jegyzetek pedig egyáltalán nem, mint ezek, amelyek ezer meg ezer lehetséges emlékfoszlányból állnak össze. Az itt közöltek töredékek, amelyekből, ha az olvasó akarja, minden további nélkül összeállítható az egész. Semmi több. Gyermekkorom és ifjúságom töredékei, semmi több.
Thomas Bernhard
Thomas Bernhard (1931–1989) a Bécsben, Seekirchenben, Traunsteinben és Salzburgban töltött gyermekéveket, életének meghatározó időszakát idézi fel ötrészes önéletrajzi művében az emlékezés kezdeteitől a grafenhofi tüdőszanatórium végleges elhagyásáig. Figyelemmel kísérhetjük az író nagyapa (Johannes Freumbichler) hatása alatt felnövő fiatalember sorsát: a háború, a kollégium, a gimnáziumi tanulmányok, a kereskedősegédi munka, a betegségek, a kórtermek, a szanatóriumok viszontagságait. Bernhard a rá jellemző sajátos iróniával adja elő ifjúságának, életfilozófiája kialakulásának történetét.
|
)
