Létezik egyáltalán Európa? Ily módon utazónknak alig ötórás (ha Oroszországot leszámítjuk, legtöbbször alig háromórás) repülés vagy néhány órás vonatút kellett hozzá, hogy olyan országokat járjon be, ahol az emberek különböző nyelveket beszélnek, nem egyformán étkeznek és öltöznek, különböző vallásokat gyakorolnak, töröknek, orosznak, angolnak, németnek, norvégnak, lengyelnek, magyarnak, olasznak vagy spanyolnak mondják magukat, de szinte soha nem európainak. Pedig európaiak. A mi utazónk így töpreng: létezik egyáltalán Európa? Mint jelent az, hogy valaki európai? Az európai család. Ahhoz, hogy megértsük, miért annyira sokfélék az európaiak, és hogy mindenek ellenére mégis miért alkotnak egy közösséget, legcélszerűbb, ha családhoz hasonlítjuk őket. A családtagok közt általában van valami külsődleges hasonlóság, de mindenkit meg tudunk különböztetni a személyiségjegyei, testi jellegzetessége, de főként a jelleme, a viselkedése alapján. A történelem megeleveníti a földrajzot. Az európai kontinens eredetisége elsősorban földrajzi helyzetében rejlik, mint ahogyan első pillantásra a családot is tagjainak külső jegyei határozzák meg. Arculatát azonban a történelem alakította és határozta meg, vagyis mindenki, aki napjainkig élt. Hosszú történet ez, amelyben minden nemzedék a szülők és ősök örökségével indul, de életének, személyiségének saját maga a kovácsa. Ugyanez áll a többi földrészre és országra is: néhány anyagi feltétel adott a földrajzi helyzet miatt, s ezt módosítja a történelmi örökség. Mint minden földrész, Európa is a földrajz és a történelem gyermeke. Európát például három oldalról tengerek veszik körül, s e körülmény kedvezett a tengeri hajózás fejlődésének. Az európaiak tengerre szálltak. Ősidőktől fogva építenek hajókat, és messzire eljutottak: a görögök például minden bizonnyal átkeltek a Gibraltári-szoroson, amelyet „Herkules oszlopainak” neveztek el, a norvégok bizonyosan még a középkorban, jóval Kolumbusz Kristóf előtt eljutottak Amerikába, de mivel nem volt elegendő földrajzi ismeretük, valószínűleg nem tudták megismételni ezt az utat. A legkisebb kontinens. Térjünk vissza a földrajzhoz. Utazónk már tapasztalatot szerzett az európai földrész legszembetűnőbb sajátosságáról. Nevezetesen, hogy ez a legkisebb kontinens. Már a vasút meg a repülő létezése előtt is elég gyorsan el lehetett jutni Európa egyik pontjáról a másikra. Egy ókori római hadvezér életében több hadjáratot is végigcsinálhatott gyalogosan vagy lóháton, Rómából kiindulva Galliában (a mai Franciaország), Germániában (a mai Németország), Hispániában (a mai Spanyolországban), sőt Britanniában (a mai Nagy-Britannia). A hegyek nem nagyon magasak, még a legmagasabbak (Alpok) vagy legnagyobb kiterjedésűek (Pireneusok) vagy leghosszabbak (Kárpátok) is könnyedén járhatók. Sok folyam és folyó hajózható – köztük elsősorban a Rajna meg a Duna. Az európaiaknak tehát földi, folyami és tengeri utak sokasága áll rendelkezésükre. A természetes utakhoz járulnak azok, amelyeket a történelem folyamán az ember épített. A rómaiak nagy útépítők voltak, még ma is látni köves útjaik maradványait. (Például Sopronban a híres borostyánkő út egy szakaszát). Az európai földrészen – még ha figyelmen kívül hagyjuk is a repülést – sok kellemes és gyors közlekedési lehetőséget találunk. Olyan utakat építettek, amelyeken gyorsan tudunk közlekedni: autópályákat és nagy sebességű vasútvonalakat. Nincs olyan európai ember, akitől messze esne a pályaudvar, a reptér, sőt gyakran a kikötő. Fogjunk egy földgömböt vagy atlaszt, és hasonlítsuk össze Európát a többi kontinenssel. Szembeszökő, hogy viszonylag milyen kicsi. Ha számszerűsíteni akarjuk, Európa, amelynek felszíne tíz és fél millió négyzetkilométer, csupán a szárazföldek 7%-át teszi ki, Ázsia viszont a 30%-át, Amerika a 28%-át, Afrika pedig a 20%-át foglalja el. Ha utazónk minden földrészt végig akar járni valamely ponttól a tőle legtávolabb esőig, Európában 4 000 kilométert kell megtennie Norvégia legészakibb pontjától a görög Kréta szigetéig, 4 300 kilométert ugyancsak a legészakibb ponttól Portugália délnyugati csücskéig, valamint legfeljebb 5 000 kilométert Portugália fővárosától, Lisszabontól Oroszország keleti széléig, az Urálig. Ha más kontinenseken akar így végigutazni, körülbelül a dupláját kell megtennie. Napjainkban a repülő csökkenti ezeket a távolságokat, de a huszadik századig az európaiak beérték a szárazföldi utakkal.

        vissza