 |
Az úgy volt, hogy Szeréna lekéste a legutolsó buszt. Ennek előzménye másfél évvel előbbre vezethető vissza, amikor Cibere Béla egy kotyvalékot kapott Szerénától lankadó férfiereje felhorgasztásához. (Három szárított levelibékát kilenc szem penészes árpával és hét szem tarkabarka babbal főzött össze Szeréna.) Cibere itta a főzetet rendületlenül, de semmi. Aztán nevezett délután olyan férfierő szállta meg, hogy ihaj, és egymás után, az értelemszerű pihenőidőket leszámítva, hatszor tette magáévá Szerénát: kétszer elölről, két és félszer hátulról, félszer oldalról, aztán Szeréna kénytelen volt az ágyhoz kötözni a buzgómócsing tanár urat, és úgy lovagolta meg, mint egy musztángot szőrén. Végül Szeréna holtfáradtan csusszant le a csődörről, bódult álomba zuhant, és a habos csatakosra izzadt paripa is kidőlt. Amikor feleszméltek, Szeréna magára kapta a ruháit, és azt se mondta Ciberének, hogy fapapucs, rohant volna a buszhoz, de nem találta a fapapucsát. Keresték itt, keresték ott, tűvé tették érte a kis csótányos lakáskát, még a beépített szekrény alá is benéztek, de sehol. Mintha a föld (padlószőnyeg + PVC) nyelte volna el. Aztán meglett. Szeréna a buszmegállóban szerencsét próbált. Három autót intett le, de senki sem vette fel. El lehet képzelni, hogy nézett ki. Végre egy részeges kocsis mellé kéredzkedett fel egy stráfszekérre, így a fél útig nem kellett gyalogolnia. Amikor a férfi orálisan (jól artikulálva) követelte a viteldíjat, Szeréna dühében olyat mondott, amilyet nem merek ide most leírni. Mér? mér? rosszat mondtam? motyogott magában a kocsis, hát modern világban élünk, a tévében meg az egész világon így moderálják magukat a nők, nem?
Szeréna a hajnali kakasszóra ért haza, úgy jó félórával később, ahogy Makula a nyakába vette a világot, azaz a világot jelentő három seprűjét. Szeréna feljajgatta az egész Rozsdát, hogy eltűnt az embere! Keresték Makulát a kanálisban, a csalitosban, a cserjésben, a szeszfőzde melletti vesszősben, de sehol sem akadtak a nyomára. Egy vén loncsos, lompos és bozontos kutyafejű ember azt mondta, hogy változzék tatárrá, ha nem Makulát látta a debreceni buszon három seprűvel. Szeréna már éppen a rendőrségen akart feljelentést tenni, amikor belépett Makula. Szeréna azt hazudta, hogy unokahúgát látogatta meg, aki halálos beteg, és őt óhajtotta látni, mit tehetett hát, elment Karcagra. Jövetben meg lekésett mindent. Makula elhitte. Makula azt mondta, hogy elindult Szeréna keresésére, és egy bajjal elvitte a három seprűt eladni. Szeréna nem hitt neki. Hét nap, s hét éjjel nemigen szóltak egymáshoz. Ez egyáltalán nem volt nagy baj, mert már előtte is volt úgy, hogy heteken át ücsörögtek némán, még a saját édesanyjuk sem értette volna a szavukat. Jól tudtak együtt hallgatni, leginkább már ez kötötte őket egymáshoz. (Őszintén vallva, ez igen nagy összetartó erő.) Szeréna festett, Makula seprűzött. Seprűzött, de mindennap eltűnt a csalitosban hosszú órákra, és nem csak a fagyalbokrokat metszette. A Grimm-meséket nézegette stikában, nem akarta, hogy észrevegyék, nem akart a Rozsdán közröhej tárgya lenni. Ahhoz túl büszkén állt a fején a kalap.
|
|
