A két rendőrautó robog az úton. Be a faluba, a kocsma elé. Az ajtók kivágódnak, négy keménykötésű egyenruhás ugrik elő. Erősek, kizabáltak. A kocsmában csönd van. Vagy tíz-tizenkét ember iszogat békésen. Ki az asztalnál, ki a söntésnél. Ahogy a rendőrök becsörtetnek, néma csönd lesz: a darázsdönögés fülsértő szirénahanggá erősödik. Ki verekedett? Nem tudom. Elszaladtak... mondja sápadtan a csapos. Az egyik egy fejjel magasabb a csaposnál, megmarkolja a grabancát, fölhúzza, az állát is fölpöcköli, a Saját szeme magasságába húzza föl az alacsony embert, s ahogy beszél, lehelete beledől a csapos szájába. Maga a Surján Dodó! Én. Maga telefonált? Persze, hogy ő telefonált, a nevét is bemondta! Ki verekszik itt? Láthassák... Az egyenruhás még magasabbra emeli a grabancánál fogva a csapost, az inge halk reccsenéssel szakad, a cipője orra már nem éri el a padlót. Kérdeztem valamit! Hászen tetszenek látni... Mikor az egyenruhás elengedi Surján Dodót, mintha az üres ruhájában nem volna test, mintha a ruháját tartotta volna idáig a zsaru, úgy esik össze puhán, szinte szétfolyik az olajos padlón. A rendőr körbenéz a társain. Int a fejével, és a söntéspultnál némán álldogáló cigány ember kezéből kiveri a söröskriglit, a másik kezével meg a pofájába mázol, a cigány orra véres húsdarab, arcán, ruháján végigömlik a vér. A rendőr hátracsavarja a kezét, lenyomja a földre, csizmájával a nyakára lép, és a bal kezét is hozzácsavarja a jobbhoz, megbilincseli, és viszi a kocsihoz. Bal kezével a torkánál, jobbjával a bilincsénél, és emeli a cigányt, hogy ne állhasson a lábára: Cipője orra dupla rovást szánt bele a földbe. A cigány hörög, krákog, harákol, majd’ megfullad. Az egyenruhás emeli: a cigány kicsi ember és sovány. A másik romát hanyatt rúgják székestül, a harmadiknak belemarkolnak a hajába, az arcát beleverik az asztalba, hogy csupa vér lesz, a negyedik már tartaná a két kezét, hogy lehet bilincselni, de a rendőragy másképp jár: a zsaru tökön rúgja, majd, amikor az összegörnyed, térdével az arcába rúg, leteperi, ő is a tarkójára lép a saját zsákmányának, hátracsavarja előbb az egyik, aztán a másik kezét, úgy viszi ki, baljával a torkát fojtogatva, jobbjával a bilincsét tartva. Hat cigány fér a kocsikba, a hátsó ülésekre. Az egyik alig tizenkét éves: gyerek. Egy másik már öregember. A pofontól, amit bevezetésképpen kapott, leröpült a szemüvege. Boglyas üstöke hófehér, és sovány, mint az auschwitzi foglyok vagy mint Pol Pot haláltáborainak lakói voltak Kambodzsában. Ez itt Magyarország. Az ezredforduló. Mikor becsukódik a kocsmaajtó, Surján Dodó föltápászkodik, először a cigány szemüvegét emeli föl, leteszi a bádogpultra, aztán a fölborult székeket állítgatja helyre. Nyílik az ajtó. A cigány, aki belép, van vagy száznyolcvanöt centi magas, és hozzá száz kiló. Badibildinges. Látod, bazdmeg! Nem tehetek róla... Nem te hívtad a zsarukat?! De hát itt bunyó volt... késelés!!! Mi közöd hozzá! A mi dolgunk. De engem csuknak le... Hat ártatlan romát csuktak le. És most verik őket. Megmutatom, hogyan. Úgy foglak verni, mint őket a zsaruk, és addig foglak verni, ameddig őket a zsaruk. Csönd. Az óriás odalép a telefonhoz, kitépi a falból és Surján Dodóhoz vágja, Dodó elhajol, a telefon végigszánkázik a bádogpulton, és lesodorja róla a poharakat és néhány üveget. A csörömpölés után újra csönd. Dodó szembenéz Rigó Ferivel, a nagydarab romával. Reszket. De Rigó Feri megfordul, és kimegy a hátsó ajtón. Robog a két rendőrautó visszafelé. A két kis roma gyerek a bozót fedezékéből figyeli őket. A kocsmáros bezárja a kocsmát, és átmegy a főtéren a templom mellé, a plébániára. Főtisztelendő úr, telefonálhatok? Az enyémet tönkretették. Kinek akarsz telefonálni? Mihálynak. A Nyerges Mihálynak. A sarusdi körzeti megbízottnak. Mi köze annak Béláshoz? Itt jártak a rendőrök, elvittek hat ártatlan embert. Cigányt. Láttam. Főtisztelendő úr, a cigány is Isten teremtménye. Érettük is meghalt a mi urunk Jézuskrisztus, még ha nem is járnak templomba. Nem arról van szó, édes fiam, ez politika. Én abba nem ártom bele magam. De csak telefonálnék... Innen nem!

        vissza