Egy szibériai falu és kisváros életét teljesen felbolygatja egy Belmondo-film bemutatása s a transzszibériai vonat váratlan megállása a kisváros pályaudvarán. A szerelemre éhes kamaszok a nyugati színész istenítésébe menekülnek tragikusan szegényes életükből. Beleélik magukat a főhős mindenható, idősíkokat és szerepeket könnyedén váltogató világába, s amikor valóságos életükben alkalom adódik, habozás nélkül felszállnak a nevezetes vonatra, s egészen az óceánig kalandoznak. Makine mélységesen emberi, költői nyelven ábrázolja az elméleti és valóságos szabadság közti szakadékot. Az orosz próza legnemesebb hagyományaihoz igazodva Makine ebben a regényében tette először főszereplővé a természetet.
