CONSTANT, PAULE Barátnők Tizenhárom éves korában vesztette el a szüzességét, a pasas, akivel lefeküdt harminchét volt. Azért emlékezett szeretője korára, mert apja, aki akkor már elmúlt ötven, azt mondta, harminchét éves korban kezd hanyatlani a nő és akkor a leghódítóbb a férfi. Franciául körülbelül úgy lehetne visszaadni kedvenc mondását: „avoir de la bouteille”, vagyis beérett, tökéletes a hőfoka, kellemes a bukéja. Tehát Lola jó évjáratot fogott ki. Olyasmi szelíd napon történt, mint ez a mai, az új élet ígérete remegett benne. Az ember szinte hallotta, amint a fákon kibomlanak a levelek, hallotta a tokjukat feszegető rügyek kipattanását, a nedves bibéjét feltáró, nyíló virágot, meg a virágportól elnehezedett darazsak serénykedését, miközben a rovarok sűrű zsongó koronába vagy aranyló dicsfénybe gyűltek a sétálók feje fölött. Abban az évben akkor mentek ki először egy szigetre, ott uzsonnáztak a szülőkkel meg a társulattal. Valójában a színésznők szőtték ezt az összeesküvést, a mama dublőzének akartak beújítani egy harminchét éves agglegényt. Az a telhetetlen nő a szerelemben sikert kudarcra halmozott. Lola nem kedvelte, mert kisajátította anyja figyelmét, és miatta olyasmire kényszerítették őt, amitől undorodott. Neki kellett bekennie napolajjal a nő hátát, a combját meg a lába szárát, vagy viselnie kellett ócska fürdőruháit, kielégítve a nő perverz vágyát, hogy a ruháit egy sudár, szép süldőlányon lássa, és megállapíthassa, hogy még az ő alakja is olyan, mint egy kamaszlányé. A tervezett forgatókönyv szerint az első tapogatózó lépések után Dublőz majd színleg bánatosan sóhajtozik vagy dühbe gurul, faképnél hagyja a társaságot, a sziget belseje felé megy, a társaság pedig a keresésére indul, kellő előnyt hagyva Agglegénynek, hogy megtalálja a nőt, megvigasztalja, felröppentse a hetedik mennyországba, s hatkor visszavigye a hajóra. Dublőz viszont csakugyan eltűnt, Agglegény meg eltévedt, és a part felé indult, s miközben átkutatta az öblöket, a sziklákat, a strandokat, Lolára bukkant, aki a nagy szexuális összeesküvésből kirekesztve májusi mohát keresett, amely a természet szeszélye folytán csakis júniusban virágzik. Együtt indultak tovább a sziklákon. Vállpántos gyapjú fürdőruhájában meglehetősen idétlenül festett a férfi, de hát Burt Lancester is ilyet viselt, mindenesetre megfogta a lány kezét. Lola kibontott haja lobogott a szélben, olykor eltakarta arcát, a férfi megjegyezte, milyen selymes és jószagú. A vízparton megcsókolta Lolát. A lány rá akarta venni, hogy ugorjanak a vízbe, és levetette a pulóverét. Agglegény arca elváltozott, Lola azt hitte, azért jár neki a bámulat, mert be akar menni a hideg vízbe, s ez fokozta bátorságát. Beleugrott volna, még ha kékre fagy is benne. De a férfi nem engedte bele a vízbe, ellenkezőleg, nagyon erősen magához szorította, a lány egy kicsit kapálózott, és kapálózás közben a teste megkóstolta a másik testét, törzsét, karját, hasát, állát, lábát, száját, combját, nemi szervét, hátát, fenekét. A férfi súlyos és erős volt, és amikor a lány élvezett, úgy érezte, hogy valamilyen mélységes, talán földalatti barlangkútba süllyed, az élvezet hullámaiban egyre lejjebb, de tudta, hogy a férfi visszatartja, és felsegíti a felszínre, és nyugodtan végigmehet a csodálatos felfedezéshez vezető úton. Csak utána kérdezte meg a férfi a korát. Tizenkét és fél. Fél évet letagadott, hogy érettebbnek tűnjön. A férfi azt mondta, nem lehet igaz, nem lehetsz tizenkét és fél, bizonyos tekintetben igaza is volt. – Nyertél – jelentette ki a lány –, csak ugrattalak, tizenhárom vagyok. – Nem igaz – könyörgött a férfi, reménykedett, még fél év, azután még fél, és a végén kiderül, hogy nagykorú. Könyörgök, tizenöt, legalább tizennégy, és tenyerével eldörzsölt egy kis vért, ami végigfolyt a lány combján. Itt tartottak a számadásban, már külön és ellenségesen, a lány ragaszkodott a tizenhárom évéhez, a férfi pedig a tizenhathoz, ennyit szeretett volna kisajtolni belőle, amikor Dublőz felbukkant. Dühöngött, amiért nem találták meg, ő indult keresője keresésére, ő követte követőjét. Jól lehordta őket az elszalasztott lehetőség miatt, hiszen még csak meg sem csókolhatta Agglegényt. Eredj előre, parancsolt rá Lolára az idegösszeomlás szélén álló nők rosszindulatú fölényével, menj, mondd meg, hogy mindjárt ott leszünk. Lola lassú léptekkel elindult, bosszantotta, hogy kettesben kell őket hagyni, főleg amiatt a varázslatos érzés miatt, amely még mindig ott remegett a derekában, a hátában, a vállában. Annyira, hogy hátravetette a fejét, haja a fenekén, combján táncolt.

        vissza