 |
|
|
|
|
 |
|
Maggie ismét a kezébe vette a telefonkönyvecskét, és egy darabig csak tartotta a jól ismert tárgyat. Mélyet sóhajtott.
A sírás jót tett neki, majdhogynem felfrissítette. Végre eltalálta a helyes magatartást. A megözvegyült asszonyok végtére is elsiratják a férjüket. Eszébe jutott, mennyire kétségbeesett a spanyol kulturális attasé felesége, amikor férjét elütötte a villamos. Ráadásul ő és Jeremy híresen hűséges pár voltak. Hosszan és jó hangosan trombitálva kifújta az orrát – úgysem hallhatja senki. A szobára nyomasztó csend telepedett. Az egyetlen hang a halk zúgás volt, az apró konyhában álló frizsider beszűrődő zaja. Maggie visszatette a telefonkönyvecskét a helyére, és a fiók mélyén észrevette a szépen egymásra rakott kis fekete, kemény fedeles füzeteket. Azelőtt nem látta őket. Már éppen helyére tolta volna a fiókot, amikor hirtelen ötlettől vezérelve kivette a legfelső füzetet, és belelapozott. Napló! Hát persze, Jeremy mindig is szerette leírogatni a gondolatait. – Egy nap híressé teszlek – viccelődött feleségével egyszer. – Megírom az emlék-irataimat, és te is olyan híres diplomatafeleség leszel, mint Lady Diana Cooper. Maggie olvasni kezdett.
Október 4. Mackintosh indul Montenegróba. Shirley hétfőig szabadságon van. Találkoztam Eisenbergerrel az amerikai követségen. Szerinte összehozhatunk egy üzletet az IBM-mel. 450 schilling új pizsamára, Velencére.
Maggie nem emlékezett, hogy Jeremy Velencébe készült volna. Még csak nem is rémlett, hogy szóba került volna a téma. Előrelapozott néhány oldalt. Ha ez emlékirat, aligha akadna rá kiadó.
Október 8. Hívtam Mausie-t. Jövő hétig nem ér rá.
Ki a csoda az a Mausie? A „Mausie” nem egeret jelent?
Október 12. Találka Mausie-val a Sacherban. Tafelspitz meg egy jó tramini. Mausie garnélát evett. A minisztérium pénzügyi jelentést kér. Felhívni Mackintosht. * *
Mit jelent ez a két csillag? Lehet, hogy Mausie a bécsi külügyminisztérium egyik munkatársának a beceneve? Amennyire emlékszik, egyikük sem hasonlít kifejezetten rágcsálóra. Inkább disznószerű fazonok ültek az asztal körül, valahányszor ő és Jeremy vacsorát adtak. A miniszter például – szőrös orrlyukaival és előreálló fogaival – inkább vad-disznóra emlékeztetett, nem egérre, de az is lehet, hogy a brit titkosszolgálat nevezte így. Hiszen mindig kezdőbetűk, kódszavak és becenevek mögé bújnak.
Október 18. Mausie csatlakozik hozzám a Wildrosslstüberlben, a Dunánál. A kedvenc pisztrángunk. A zöld veltelini közepes. Csodás délután. *
Ezúttal csak egy csillag volt a bejegyzés után. Mausie nyilván az MI5 embere. Ez megmagyarázná, miért nem említette soha Jeremy.
Október 24. Mausie szomorú. A szokásos helyen. Mausie sült polipot evett, de panaszkodott, hogy a szokásosnál is rágósabb volt. Kivételesen dőzsöltünk: pezsgőt ittunk. *
Egy csillag. Nyilvánvaló, hogy ez valami kód.
Október 30. A Stephansplatz közelében egy kiskocsmába mentünk. Mausie-nak tetszett a sál, de duzzogott a heringsaláta miatt. Ittunk egy-egy korsó sört.
Ezek a halnevek nyilvánvalóan fegyverszállítmányokat vagy ilyesmit takarnak. Jeremy az utóbbi időben sokat foglalkozott a leszerelés ügyével.
November 3.
Maggie születésnapja, amit Jeremy elpasszolt; néhány napra Brüsszelbe kellett mennie egy konferenciára.
Mausie-t felvettem a ház előtt és az Attersee-hez mentünk. Egész idő alatt esett. Ez a nő minden este szivárványos pisztrángot evett, és ragyogó formában volt. Kracher igazán remek borokat készít. * * *
Három csillag?! Ez a nő?! Mausie női ügynök? Hogyhogy, hát Jeremy nem Brüsszelben volt?
Az olvadó gleccser jeges lassúságával szivárogtak Maggie tudatába a kétség erecskéi. Huszonöt év magabiztos elégedettsége úgy porladt szét egy pillanat alatt, mint az óvatlan cipősarok alá kerülő sütemény. A jegyzetfüzetet tartó keze fékezhetetlenül remegni kezdett, a nyelve pedig, amit hirtelen túl nagynak, vaskosnak érzett, a szájpadlásához tapadt.
Az éjszaka hosszúnak ígérkezett. Maggie kihúzta a telefont, kivette az összes kis füzetet a fiókból, és időrendbe rakta őket. Az első három és fél évvel korábbról származott, és Maggie átrágta magát mind az ötvenöt füzetkén, Jeremy halála napjáig. Mausie egész korán feltűnt a lapokon. A társadalmi események és Mackintoshnak, valamint a sofőrjének, Zoltánnak adott utasítások között, mint sonkaszelet a szendvicsben, ott volt Jeremy minden randevúja Mausie-val, a kielégíthetetlen halevővel. A bejegyzéseket majd’ mindig egy sor csillag követte, amelyek jelentősége szép lassan keresztülhatolt Maggie jóhiszemű elméjének vattaburkán. Rádöbbent, hogy már nem is emlékszik az ő utolsó csillagukra. Talán a perui rezidencián töltött szilveszteri parti után volt? Nem sokkal a megismerkedésüket követően Mausie születésnapját homárral ünnepelték – homárral! Ilyen luxusról az ő életükben szó sem lehetett. És Jeremy még azt is megjegyezte, milyen szexis Mausie, ahogy lenyalogatja az ujjairól a vajat!
Maggie-ben kezdett felgyülemleni a düh, amelyet az amontillado hatása még csak fokozott, úgy érezte, olyan a feje, mint egy pirosat mutató közlekedési lámpa. A kandalló fölötti tükörbe nézve ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy a kristálytiszta tükröt egy piszkavassal darabokra zúzza. De a tükör állami tulajdon. Minden állami tulajdon. Még ő és Jeremy is az állam tulajdonát képezték annyi éven át…
Egyik alkalommal Jeremy és Mausie mintha Rómában lettek volna. Ez biztosan akkor történt, amikor Maggie anyja haldoklott, és ő húgánál, Sue-nél időzött Herefordshire-ben. Amikor szüksége lett volna rá, a férje Rómában ficánkolt. Ez aztán a szívébe hasított. Mausie-t abba az étterembe vitte Jeremy, ami az ő kedvenc helyük volt, amikor Rómában állomásoztak. Vajon azóta kicserélődtek-e a pincérek, mert ha nem, egészen biztosan emlékeztek Jeremyre, és észrevették, hogy nem a feleségével vacsorázik. Giuseppe például. Ő kicsit nyilván felhúzta a szemöldökét. Vajon hányan látták még a férjét Mausie-val? A munkahelyén vajon tudtak róla? Az ilyesmi nem maradhat sokáig titokban egy nagykövetségen. Vajon Maggie háta mögött lopva oldalba bökték egymást az emberek, és szánakozó pillantásokat vetettek rá? Miért van az, hogy a megcsalt feleségen mindig lehet szórakozni? Na tessék, itt meg cipőt vásárolnak Ferragamónál! Neki pedig ugyanazt az egy pár kényelmetlen cipőt kellett viselnie a nemzeti ünnepeken és a férje búcsúztatásán.
A találkákat Mausie-val Jeremy legalább hetente egyszer említette a naplóban. A randevúk közötti telefonbeszélgetésekről Jeremy titokzatos feljegyzéseket készített. Mausie koncerten volt, virágot kapott. Aha, a virágüzlet! Ráadásul tubarózsát. Mausie a konditeremben találkozott valakivel a követségről. Elbűvölő frizurát csináltatott. Délután moziba mentek. Na, legalább valami, amit nem sajnált a nőtől Maggie. Az ő és a férje ízlése a filmek terén egyáltalán nem egyezett. Maggie inkább a romantikus történeteket kedvelte, Jeremy viszont a véres csatajeleneteket és a sci-fiket. Ezt a filmet egy régi filmeket játszó moziban vetítették, és nagyon is francia újhullámos címe volt – elég különös.
A legelső télen, amit Bécsben töltöttek, Jeremy még síelni is vitte Mausie-t, egy teljes hétre Kitzbühelbe! Ez valószínűleg akkor volt, amikor állítólag Londonba rendelték konzultációra. Maggie-nek beugrott az emlék. Már akkor is felötlött benne, hogy egy hét kissé hosszú idő az ilyesmire, mire Jeremy azt mondta, hogy ha már ott van, benéz az apjához is. Ez alkalommal Mausie hal helyett fondue-t választ, a hagyományos bor helyett pedig fűszeres forralt bort isznak a hegyi kunyhóban. Sem Maggie, sem Jeremy nem volt gyakorlott síző, kevés alkalmuk adódott rá. Az osztrák Mausie viszont kétségkívül sítalpon jött a világra, és a hófedte lejtőkön csábító jelenség lehetett testhez simuló sí-nadrágjában, barnára sülve. Jaj, milyen igazságtalan ez az egész!
Maggie még soha életében nem érezte magát ilyen kis senkinek. Nyilvános eseményeken otthonosan mozgott Jeremy illemtudó, dekoratív feleségének szerepében, és a magán-életébe is kényelmesen bevackolta magát. Jeremy el is ejtett néha egy-egy pozitív megjegyzést, vagy dicsérő szót, amitől Maggie úgy érezte, jól végzi a dolgát. Most pedig szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy nyilvánvalóan volt, amiben nem remekelt. Mausie szemlátomást sok olyasmit tudott nyújtani, amit ő nem. Talán ő túlságosan is bízott a férjében. Lehet, hogy az utóbbi időben, ahogy öregedett, kissé elengedte magát. Az alakja már nem azé a karcsú lányé, akit Jeremy eleganciájával, műveltségével és ragyogónak ígérkező karrierjével levett a lábáról. Elképzelhető, hogy a magazinok mégis igazat mondanak, és a csipkés alsóneműben meg a drága arckrémekben rejlik a titok. A Marks & Spencernél vásárolt alsóneműje és az éjszakára feltett egyszerű Nivea krém nyilvánvalóan nem tartozik a legcsábítóbb megoldások közé. Most, hogy a hivatalos követségi étkezés már a múlté, akár fogyókúrázhatna is. Másrészt viszont mi értelme, ha Jeremy már nem láthatja a különbséget.
Bárcsak ne halt volna meg Jeremy! Kérdőre vonhatná, lehordhatná, a képébe vághatná megvetését. Ha most itt állna előtte, rátaposhatna a kifényesített cipőjének orrára, vagy felállhatna egy zsámolyra, és megtéphetné Jeremy makulátlan ezüstös haját, vagy fejbe csaphatná egyik golftrófeájával, mindjárt eltűnne a képéről az enyhén lenéző pillantás.
Maggie végül kimerülten és kapatosan, álomba merült a kanapén. Az utolsó gondolatfoszlány, ami átsuhant az agyán, mielőtt lehunyta volna a szemét, az volt, hogy a férjével ellentétben Mausie feltehetően még életben van…
|
|
 |
|
vissza
|
|
|
