 |
BÍRÓ KRISZTA
Fiókregény
A színháznak ezen a részén jelmeztárak vannak, ilyenkor csupa kulcsra zárt hodály: külön a női, külön a férfi. De most a férfi nincsen zárva. A betonpadlón Sólyom ül nem e világi zsakettben, be van csípve. Nincs egyedül, Holdas Jóskával iszik. Holdas Jóska végzős főiskolás, gyakorlaton van a színháznál. Nagy tehetség, mondják, talán a Karicica örökébe lép. Ha nem lenne alacsony, Szomjú félthetné a trónját. De alacsony. Holdas József kamaszként súlyemelő volt, onnan a drámai muszklik. És ez nem minden, mert zenél. Ha megfelelő a hangulat, előveszi a gitárját, fénylő baritonjával szokta a nőket kergeségbe segíteni.
Most nincs nála hangszer, de énekel, dudorog a Sólyom fülébe valami gyásznótát. Az előadás nem előírásszerű, mert a sorok végén kortynyi szünetet tart a két busongó, meghúzzák a külföldi üveget, szippantanak egyet a cigarettából. Jóska nyakkendője belelóg a hamutartónak kinevezett tányérba. Sólyom lehúzza Dinát maga mellé a földre, ezt a halott kutyásra, adja Dinának az üveget, Dina ellenkezés nélkül meghúzza. Sistereg a dobhártyája a sose kóstolt italtól. Holdas Jóska szájharmonikát varázsol elő a ruhájából. Tanulj meg, fiacskám, komédiázni, dalolja a fejük felett száradó gatyáknak Sólyom.
– Csacsikáim, mutatkozzatok be szépen egymásnak. A legjobb hivatalos tanítványom, a legszebb öregkori élményem. Ígérjétek meg, ha meghal nektek a vén hülye, legalább ezt az egy nótát elmerengitek az emlékemre.
– Arrébb van az még, Tivi bátyám – vigyorog ellenállhatatlanul a hivatalos tanítvány, ezenközben tüzetesen szemügyre veszi az élménynek nevezett nőneműt.
– Művész úr, megjött a taxi – bukkan fel Ágnes, köze nincs a színházat eluraló vircsafthoz, száraz és alázatos. Sólyom felegyenesedik, újra rendezett és majdnem józan.
– No picikéim, a vénember hazamegy. Ti mulassatok tovább. Ha lehet, együtt. Ágneske, pakoljon be engem abba az autóba, és ne nézzen ilyen komoran.
– Jó éjt, Jóska. Szervusz, Mici – Csergő Ágnes szabályosan derékon kapja a mestert, elviszi. Holdas a nyálat szívogatja a harmonikából, az ajtó és a lány között guggol.
Nem tudtam kimenni, nem lehetett kimenni, akkor valami történni fog, ez a keseszőke elkapja a bokámat és beleharap, esetleg elgáncsol, mit lehet azt tudni. Pedig nem nézett rám, el volt foglalva a hangszerével. Percekig úgy tett, mintha egyedül lenne. Bosszankodtam, nevetséges, igenis kimegyek, nagy a csönd a büfé felől, nyilván elindultak a Szteppbe.
Dina a félelemtől nekibátorodva felpattan. Rossz lépés. Teljesen elzsibbadt a vádlija a siratásban, elhagyja az egyensúlya, rázuhan Holdasra. Ebben a pillanatban ér vissza Ágnes, alaposan szemügyre veszi őket, aztán nagyon lassan leakasztja kabátját a falba vert kampóról. Dina felnevet.
Rémes, de vihogtam, mert arra kellett gondolni, ez ugyanaz a kabát, amit még Dezsőm vett neki az első őszükön, nagyon drága volt, Ágnes összeszidta Dezsőmet a fölöslegesen kidobott pénz miatt.
Csergő Ágnes felháborodva gombolkozik.
– Micikém, nagyon ügyes vagy. Bár nem hiszem, hogy a Sólyom erre gondolt.
Elviharzik, az ajtót bevágja maga mögött. Holdas meg Dina medernyi kínban állnak egymással szemben, Dina kiböki: bocsánat, aztán nagyon gyorsan a kilincshez ugrik, de hiába rángatja. Holdas beáll segíteni, neki se megy. Hát ez beszart, súgja lakonikusan, ne pánikolj, felhívom házin a portást, az majd kiereszt. A telefon mindent megold, az éjszakai portás selyma mosollyal szabadítja ki a kényszerpárt, a töksötét lépcsőházban elemlámpával kíséri őket a kapuhoz, kilépnek az októberi szélbe. Akkor jut Dina eszébe, hogy táskáját az öltözőben felejtette, minden iratával és az otthoni kulcsokkal együtt. Ennyiszer nem lehet rázárni az emberre egy helyzetet. Dina dörömböl a művészbejárón, minek, reggelig ki nem nyitják. Holdas hökkenten nézi a hisztit.
– Mi baj, eddig ki akartál jönni, mit hagytál bent?
– Mindenemet, nem tudok hazamenni – rogy le a járdaszigetre Dina. Jóska melléje telepszik, cigarettát kínál.
– Mondanám én, hogy gyere hozzánk aludni, csak az a gond, hogy nekem olyan igazi fiúgyerekes szüleim vannak. Ha hazaviszek egy lányt, rögtön a lagzit tervezgetik.
Na, ezen végre lehet nevetni, Dinának nyomban megjelenik két idősecske ember, akik reszketve figyelik, hogy a gyerekük minden héten másik nevet foglal dalba a repedt gitárján.
– Isten ments, ekkorát ne csalódjanak, lemegyek a Szteppbe, aztán az első busszal haza.
– Elkísérlek, én is oda akartam menni.
– Akkor vezess, életemben nem voltam ott.
Holdas Jóska megtorpan. Ez minek hazudik?
Színházi lányok mind a Szteppbe járnak, gyűjtik a legművészibb trófeákat. Ha egyszer van meg, hát egyszer, de meglegyen. Fröccsök és felesek ködében vélik kitanulni a szakmát; a kizárólag főtt virslire szakosodott étlap felett szoktak megegyezni a numerában.
Holdas Jóska négy lánnyal kávézott végig kínos másnap-reggeleket, nehezen fogta föl, hogy még színházról se lehet beszélgetni, nemhogy másról. Holdas nem volt szakbarbár, pedig az élete múlott a komédián, de más is érdekelte. Miért hisz Istenben az, aki hisz? Miért zöld a csapvíz, ha az üvegpoharat napfény felé tartja? Miért kell sírva röhögni az elpusztított ponyvaregényíró minden során? Miért árulnak csupa olyan kávéfőzőt Pesten, amivel kizárólag zaccos feketét lehet főzni? Idáig ezekkel a szépségekkel el se jutott. A szépségek a farukat riszálták az ölében ülve. Kurvát fogtam reggelire, Holdas ezt gondolta, meghágta őket még egyszer a világosban, azután sebesen elbúcsúzott. Négyből három erőszakos volt, azokkal viszonyt kellett folytatni. Durvának kellett lenni a levakarásukhoz.
Bálványozta Sólyom Tivadart, amiért négy év főiskola alatt etette-itatta-nevelte, de ez a ma esti felkérése nem volt ínyére. A fekete göndör kicsivel jobb az átlagnál, de azért nem más, mint a többi.
Az ártatlanra maszkírozott kísértés nem udvarolja körül évszázados tehetségét – hallgat. Gyalogol a jobbján nekikeseredve, aztán a Novhéten hirtelen megáll. Jóska nem érti, mit figyel a házak tetején. A fekete göndör végre megszólal.
– Még nem voltam olyan magason. Villog vajon a szemükbe a Totó-Lottó?
Átmennek a zebrán, és nem a Sztepp felé fordulnak. A parton kötnek ki. Egész éjjel irodalomról vitatkoznak, pedig fáznak nagyon. Két dobozzal szívnak el, kaparja torkukat a langyos füst, átsétálnak a madaras hídon. Jóska felrakja Dinát az első buszra. Hergeli már a sofőr a kehes motort, amikor Holdas, túlüvöltve az ipari hangzavart, megkérdezi.
– Te nem Dina vagy? Az a kibírhatatlan öltöztetőnő azt mondta neked, hogy Mici.
Sóri Edina talányos királylánnyá változik, csukódnak az ajtók, visszakiabál.
– Mici se vagyok, Dina se vagyok, az igazi nevem se vagyok. És mégis az összes egyszerre.
Elégedetten hátradől a felhasított ülésen, repíti a hatlovas kültelki járat a kastélya felé. Megint nem szólt haza, az apja nyilván nem alszik, ha megint azt kérdi, szerelem-e, nem tud egyenes választ adni.
Holdas a szabadban töltött bankettjük után teljesen kisajátítja. Mint valami aggodalmas báty, rászól, ha kabát nélkül szalad ki az utcára. Rákérdez, reggelizett-e tisztességesen, pakli bagót csempészik a zsebébe. Dina meghatva tűri a rigolyáit. Jóska konzervatívabb egy jól fésült negyvenesnél, kezet mosni küldi büfézés után. Barátnőnek titulálja Dinát, részletesen elemzi tökéletes kapcsolatukat mindenkinek, akivel szóba áll. A pusztán vitákra korlátozódó viszonyt elhiszik. Elvégre a Holdas folyton csajozik és lángolóan szerelmes két percig, evvel a segédszínésznővel meg már hetek óta be nem áll a szájuk, még csak nem is fogdosódnak. Együgyű virágszál lehet a törékeny fekete, ha nem bírja megcsípni ezt az izgalmas gyereket.
Sólyom féltékenyen mosolyog az orra alatt, aztán elhallgattatja az irigységét. Papolhatnak barátságról, csak a vak nem látja, miről van szó.
Dinának fogalma sincs a pletykákról. Jól érzi magát. Sólyomnak Jóskáról beszél, Jóskának meg a kedvenc íróiról.
Holdassal mindig lángost esznek. Mulatnak az émelyítő fokhagymaszagon, ami a hajukba ragad. A rakpartra mennek le, Dina engedi, hogy Jóska rágombolja a kabátját, ha fúj a szél. Márpedig november elején nagyon fúj.
Dina vakon botladozik a köveken, nem bánja. Holdas aznap valami indiai bábjátékról mesél, közben oda se figyelve belegyömöszöli Dina jéghideg kezét a saját kabátujjába. Összenőtt karokkal állnak a madaras híd alatt, a folyó fagyott permetet vág az arcukba. Holdas lilára vált szájjal Síva isteni mivoltának megjelenítését elemzi, Dina elmélyülten hallgatja a kiselőadást.
Jóska nem bírja tovább, kirántja ujjait a közös kabátból. Letottyannak a kövekre. Holdas Jóska úgy szájon csókolja kebelbarátnéját, hogy a kebelbarátné csillagokat lát. Dina a meglepetéstől képtelen viszonozni. Jóska felugrik, bocsánatért esedezik, és elrohan. Dina mozdulatlanul hallgatja a víz ütéseit, nem lehet tudni, mennyi idő múlik el.
Három hete jártuk a rakpartot, három hete voltunk okosak. Három hete nem vettem észre, milyen szerelmes vagyok. Tessék, megérkezett ez a valami, mióta készültem rá, Jóska meg milyen hülye, elszaladt. Pedig finom volt a csókja, nem is tudtam addig, hogy ez ilyen jó, akartam még, hol keressem? Indultam volna Sólyomnak telefonálni. Sólyom majd megmondja, mi a teendő, Sólyom jól ért Holdasul.
Holdas visszajön, kötés van a kezén, a sáljából készítette.
– Mit csináltál?
– Lebokszoltam egy másik hidat.
– Eltört?
– Csak vérzik.
Nagyon hideg van, kocódnak a fogak, Dina belebújik Jóska ölébe.
– Esetleg csókolj meg.
Végre. Holdas Jóska olyan vad volt, fél pillanatig azt gondoltam, nem lehet ezt a frászt utolérni, aztán már mindegy volt, ilyet még nem szájaztak a világon.
– Szóval mégse vagy a szeretője? – lihegi két harapás között a fiú.
– Kicsodának nem vagyok a szeretője?
– Hát a mesternek.
Dina végre hasznát veszi Micinek. Ölelő karját lerántja Jóska hátáról, óriási pofont kever le, Holdast az apja se ütötte így meg.
– Vedd tudomásul, a Sólyom szeret engem, én meg őt, ha a fejed tetejére állsz, akkor is. És egy liftben is az övé lettem volna, ha akarja. De nem akarta. Odatolt téged az orrom elé, mert téged is szeret, te barom. És ne adogasd rám a kabátodat, és cigit se vegyél, csak szeress. Ezt akarod, nem? Ha meg ezt akarod, akkor csináld.
Holdas magába csomagolja Dinát, nem nevelésből, hanem mert így esik jól.
– Szépen a buszig kísérlek, és nem történik semmi erkölcs. Ez egy színdarabból van, az a régi monoklis jobban szövegel nálam. Holnap este Hamlet meg péntek. Mamáék mennek a telekre, el kell zárni télire a vizet. Teázhatnánk a konyhánkban. Akarod?
Sóri Dina ránt egyet a vállán, ez még a sötétségben is látszik.
– Felőlem!
|
|
