– Gyere, Kosárka, elviszlek valahová. Lesz nagy meglepetés. Ez még tavaly volt. Szerettem volna a szülinapjára meglepni egy protkóval. Anyáék is adtak hozzá pénzt. Azért találtam ki a protkót, mert elegem lett a pépelésből. Gondoltam, ha lesz foga, nem kell többé vagdalnom, préselnem, turmixolnom, ő pedig nem fog köpködni. Leszerveztem egy fogtechnikussal, hogy odaviszem. Taxit hívtam, nem lehet őt buszoztatni. Ráment egy csomó lóvém. Huszonnyolcszor átöltözött, mielőtt elindultunk. – Az Angolparkba megyünk, ugye, Mucika? Prémgallért vett, aztán mégsem, ne higgyék, hogy túlságosan gazdag, buklékosztümöt, aztán mégsem, mert lötyög a fenekén, végül az én halványkék zsenília-kardigánommal kiegyezett, de a fejére biggyesztette a fátylas fekete kalapját is, hadd égjek vele az utcán. A taxiban végig makogott az idegtől. Úgy kapaszkodott az ajtóba, hogy belefehéredett az ujja, aztán amikor megérkeztünk, alig tudtam kiszedni. A fogtechnikusnál várni kellett. Kosárka bámulta a kirakatba tett fogsorokat. – Veszünk nekem szép új fogsort, Mucika? Csillogott a szeme az izgalomtól. – Nem veszünk, csináltatunk. – Minek csináltatnánk, ha ilyen nagy a választék ? Nem értette, hogy nem tehet be akármit a szájába, hiába magyaráztam. Nem értette, hogy méretre készítik, hogy ki kell nyitni a száját, hogy rá kell harapni valami maszlagra, amiből mintát csinálnak, és hogy hetekig várnia kell. A kirakatban kinézett magának egy vakítóan fehér protézist, és ragaszkodott hozzá, hogy megvegyük. – Néni, tessék kinyitni a száját. Nagyon helyes volt a fogtechnikus srác, ha nem a Kosárkával vagyok, talán lett is volna valami. Kosárka intett a fejével, hogy nem nyitja ki. – Muszáj kinyitni, különben nem tudok mintát venni. Irtó türelmes volt a srác. Kosárka még jobban összeszorította a száját és ingatta a fejét. Feladtuk. Kifelé menet lecövekelt a kirakatnál és makogott, aztán toporzékolt, hogy vegyük meg a mintafogsort. Szörnyű erőszakos ám a Kosárka. A technikus srác röhögött, mondta, hogy ez hülyeség. Nem baj, intettem, megveszem. Kiszedte a kirakatból, lemosta a csap alatt, és odaadta bagóért. Kosárka rém boldog volt. Azontúl folyton mosolygott, ha ránéztem, hogy lássam a fogsorát. A taxisra is rámosolygott. Majdnem nekimentünk egy kocsinak. Beszélni nem tudott vele, mert ahogy megszólalt, kitolódott a szájából. Enni meg végképp nem tudott, merthogy csak felső fogsor volt. Egy fél protkó. Kosárka azt mondta, még sose volt ilyen szép születésnapja.

        vissza