Tündöklő nyaraink gyors tüze... A fényképet Juan-Manuel Eguiagaray küldte, aki akkor a központi kormány megbízottja – afféle területi prefektus – volt Baszkföldön. – Anyám úgy emlékszik – mondta nekem egy San Sebastián-i ebéden –, még megvan neki apád hágai fényképe 1939-ből! Akkoriban már semmi sem lepett meg, vártam a folytatást. Kiderült, hogy anyja egészen fiatalon, a polgárháború alatt tagja volt egy baszk zenei együttesnek, az Eresoinkának. Ezen a címen részt vett a baszk ügyet népszerűsítő körúton, amely tulajdonképpen a Köztársaságot szolgálta, amint emlékezhetnek rá. A katolikus és mérsékelt baszk nacionalisták hűek maradtak a Népfront törvényes kormányához, amely megadta nekik az önrendelkezés oly régen óhajtott jogát. Az Eresoinka 1937-es nyugat-európai körútja során egy lány, született Ucelay, aki majd Juan-Manuel Eguiagaray édesanyja lesz, Hágába érkezett. A kórus tagjait fogadták a Köztársaság követségén, s ezt fénykép örökítette meg. – Megkérem anyámat, keresse meg azt a fényképet – fejezte be Eguiagaray. – Ha csakugyan megvan, küldök neked egy másolatot! Valamivel később valóban megkaptam a fényképet. A baszk fiatalok, az Eresoinka fiú és lány tagjai a villa nagy középső halljának lépcsőjén ülnek. Felülről lefelé foglalnak helyet a fokokon hagyományos ruhájukban. A lépcső alján csakugyan ott áll apám. Arca komor, tekintete szomorú, ami mindig szíven üt azon a pár fényképen, amelyek abból a korból a család szétszóródása és a száműzetés viszontagságai ellenére megmaradtak. Az alsó fokokon ül két nővérem, Susana és Maribel, a törzs legidősebb tagjai. Ami Juan-Manuel Eguiagaray édesanyját illeti, ő feljebb áll a lépcsőn. Nem messze attól a ragyogó mosolyú fiatalembertől – az akkor már híres Luis Marianótól –, aki a kórus egyik szólóénekese volt. Bosszantott homoszexuális érdeklődése, amelyet később tulajdonítottak neki, amikor sztár lett. Milyen jogon részesíti előnyben a fiúkat? Úgy fogtam fel, mint valami árulást. Legalábbis nővéreimmel szembeni pimaszságot. Hiszen Hágában hevesen udvarolt nekik. Részrehajlás nélkül, mind a kettőnek egyformán. Lehetséges, hogy akkori határozatlansága valódi hajlamát jelezte? Eguiagaray édesanyjánál még magasabban látható egy másik lány: Placido Domingo leendő anyja. Amikor az énekesnek odaítélték a becsületrendet, s átadták neki a madridi francia nagykövetségen, az asszony is részt vett az ünnepségen, odamentem hozzá, s megmondtam neki, hogy fényképét minisztériumi íróasztalomon tartom. Nem kapcsolt, azt hitte, tréfálok, csak ő nem érti. Akkor pontosan elmondtam neki az Eresoinka-fénykép történetét, amely 1937-ben készült Hágában, a Köztársaság követségén. Nagyon jól emlékezett rá, izgalmában elsápadt. Eresoinka! – suttogta szenvedélyesen, ahogyan imába foglalunk egy szót. És könnyek szöktek a szemébe.

        vissza