A magyar és a nemzetközi könyvkínálatban számos mű foglalkozik részint a fílmkészítés technikájával, részint a vizuális kommunikáció elméletével. Ám nincs olyan, amelyik olvasmányos, közérthető formában fogalmazná meg, milyen sajátos eszközökkel mesél el egy történetet a film. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy egy európai filmművész és operatőr-tanár több évtizedes személyes tapasztalata alapján „értelmező szótárt” nyújtson filmkészítők és filmkedvelők számára annak érdekében, hogy közös nyelvet beszéljenek; hogy amit az egyikük mond, azt a másik úgy értse, ahogy a beszélőnek szándékában állt, és hogy ez a közös nyelv ne az utcai szleng — a film esetében a tömegtermelésből fakadó sztereotípiák — párszáz szavas szókincséből álljon.
)
